Akkor, amikor minden érzéked táncol, akkor érezheted azt hogy igazán élsz. Magadba szívod az összes energiát és szivárványszínben fürdik minden részed.

Kulcs az élethez

Azt is érzem, ami a külvilágnak láthatatlan. Azt a belső magot, amit néhányan képesek vagyunk valaki szemében meglátni. Ilyenkor tudom, hogy a lelkeink összetartoznak. Rendíthetetlenül. Az Élet ezt már akkor tudja, amikor élénk sodor egy helyzetet, amiről csak később tudjuk meg, mekkora mérföldkőnek számít az később visszatekintve. 

Ez a pillanat volt a boldogság kapuja.. melyen beléptünk. Az a pont ahonnan az igazi élet kezdődik.. Ha hagyod, hogy ez az érzés átjárjon, egyszer csak megérted, hogy ez az állapot a létezés lényege. Egy olyan alapvető dolog, ami mindenki számára természetes kellene hogy legyen, nem pedig csak távoli, áhított állapot. 

A tökéletes egy olyan fogalom, aminek létezéséről minden embernek csak elképzelése van, de amikor létrejött sem veszik észre, mert annyira elmerülnek az élet dolgaiban, hogy talán sosem tudják: igenis az volt a tökéletes állapot. A tökéletes szubjektív. Mondhatjuk, hogy nem létezik. De érdemes az adott életünket nézni. Minden lehetséges, elérhető jót birtokolva, földi és érzelmi szinten is létezik a tökéletes. Minden tőlünk függ, és attól, hogyan tekintünk a körülöttünk lévő világra. 

A lélek megérzi ezt. Számára a tökéletesség a boldogsággal egyenlő. A boldogság pedig maga a tökéletesség. Ilyenkor ér haza a lelkünk egy része. A boldogság ad igazi visszacsatolást számára, hogy az életben megteremtettük az egyik legfontosabbat. Csakis ez lehet a kiindulópont minden más cél eléréséhez. Alapvető feltétel, ami nélkül bármilyen elért cél darabokra hullik, vagy egyszerűen értelmét veszti. 

A boldogság pedig szeretetben gyökerezik, melynek teremtése egy olyan velünk született képesség, ami az első levegővételtől kezdve az utolsóig elkísér: akár elfogadjuk, akár nem. Életünk során az egyetlen kulcs mindenhez, hogy rendíthetetlen hitünk legyen a szeretetben. Abban, hogy képesek vagyunk adni azt, és befogadni, mélyen a szívünkbe. 

A szeretet, ami táplálja minden sejtünket és értelmet ad létünknek. Minden más csak másodlagos lehet. A boldogság pedig a szeretet különböző formáinak kikristályosodott csodálatos fénygömbje, ami beburkolja lelküket és élteti azt.

Léleksejt-kapocs

A csoda szárnyra kelt. Azzal a szeretettel, amire képes vagy, behinthetnéd az egész világot szeretet-porral, mint ahogyan a mesékben a tündérek álomporral. Soha el nem fogyó, örök dolog. Az egyetlen olyan a világon, amiben hihetünk, hogy örök kell hogy legyen. Hinni akarom, hogy örök. Merjünk hinni benne? De ha ebben nem, akkor miben másban?
Semmi nem számít ezen kívül. Egyetlen egy sem a földi javak közül. Mikor csordultig van vele a szíved, ragyog a lelked, és minden sejted mosolyog. Amiért körülötted a legfontosabbak szeretnek. De főként azért mert te szeretsz. Teljes lelkeddel. Azokat, akik boldoggá teszik a pillanatokat. Nem néhányat, hanem az összeset, közösen, együttes erővel. Mert az ő erejük, szeretetük csak összességében képes végtelen boldogságot előidézni benned. A boldogság az, amikor azt érzed otthon vagy bármerre lépj is a világban. Itthon vagy, mert szeretnek, és ezt a saját bőrödön érzed. Amikor az a gondolatod támad, hogy ennél már nem lehet jobb, ez a mindenség.
Ez a világ megmérgez bennünket kétkedéssel és félelemmel. Már abban is kételkedsz, hogy ami a tiéd, az érzelmek, ellophatóak. Meddig marad a tied? Barátok, szerelem, család. Az éreztetik velünk, hogy ez különleges ha mind egyben van, pedig ez a normális, az ha mind együtt van jelen, tesz boldoggá, vidámmá, ők azok akikért minden nap fel akarsz kelni, akik miatt mosolyogsz és amiért élned kell. A szeretetet miért nem tanítják? Azoknak, akik nem tudják hogyan kell? Érezniük kellene, megérteni hogyan működik; és tudatni velük hogy igenis létezik, ők is részesei, senki sem kivétel, csak valahol mélyen eltemették magukban.
Minden egyes szeretett percünkért hálás kell hogy legyünk a Világmindenségnek. Minden egyes ölelésért, mosolyért, és "szeretlek"-ért. Mert ennél csodálatosabb dolog nem létezik. Bár szavakkal lehet hazudni, öleléssel, és szeretettel nem. Aki tudja hogyan működik, érzi a rezgéseit, biztos lehet benne, hogy szeretetet hazudni, nem lehet. Aki pedig ezzel próbálkozik hatalmas kárt tehet, s egyben önmagát is becsapja az ámítással.
Érezd a szeretetet, és hagyd, hogy átjárjon. Ebből lettél, ebből vagy, s ebből születsz újjá.

Drága P., nélküled sosem bizonyosodhattam volna meg a szeretet erejéről. Te vagy az őrangyalom, aki fentről vigyáz rám, és a boldogságomra, létem minden egyes pillanatában.

"... Az értelem a tudatunknak csupán a külső burka. Alatta ott vannak az érzelmeink. A szívünk mélyén, ahova senki be nem láthat, tökéletesen hiszünk az érzelmeknek, és mindent tudunk, szavak nélkül is. Ha sohasem kellene kilépnünk a világba, egy pillanatig sem kételkednénk a megérzéseinkben. De kitesszük a lábunkat, és hiúságunk azt diktálja, hogy a belső valónkat megfelelő köntösben kell prezentálnunk a nagyvilág előtt. Átfésüljük a gondolatainkat, és kiegyenesítjük őket." De miért jó ez? Mire ezek fene nagy elvárások? Boldogabb lettél tőle? Hogy megfelelsz az elvárásoknak? Csak beleillesz a környezetbe. De semmi több. Egyedinek lenni kihívás.
Ez a világ mindannyiunkat próbára tesz. Sokan elfelejtik honnan jöttek. Sokaknak csak dereng. És csak kevesek emlékeznek rá. Ők tudatosan élik az életüket. Nem gondolják azt hogy a lehetetlen létezik. Nem aggódnak azon hogy elment a villamos.. Nem félnek a villámlástól... Nem haragszanak ha valaki rájuk lép a buszon.. Csak elmosolyodik, és konstatálja hogy "igen, ő még sajnos nem érzi azt amit én", nem tudja hogy nem kell rohanni. Az idő csak illúzió, amit mi emberek teremtettünk meg és alkottuk, : korlátként. Mindent eköré építettünk, most pedig képtelenek vagyunk szabadulni tőle. A percek számolgatásával pedig gyakran elfelejtünk igazán élni. Rohansz a munkába, a boltba, az egyetemre és nem veszed észre ha egy elejtett virágon lépsz át a járdán. Mi legtöbben csak a felszínt látjuk. Lássuk hát azt is ami mögötte van. Ez a szürke. Az pedig a színes. - lenne -.

pamacsfa

Néha sokkal jobban esik kicsit gyereknek lenni és figyelmen kívül hagyni a világot.. Felnőttként se felejts el néha gyereknek lenni! Őrizd meg az akkori ambícióidat, és ne hidd azt hogy nem válthatod meg a világot... Magasra juthatsz! ... És még annál is magasabbra. Semmi nem állhatja utadat. Csakúgy, mint amikor fára akartál mászni, vagy kastélyt építeni a kertben. Mindegyik sikerült nem? így vagy úgy, a magad módján, de igen!

Tegnap egy bácsi leült mellém a buszon, aki vallásos lapokkal traktált pár fiatalt. Látta hogy tanulok így nekem nem adott. nem sokkal később felszállt egy idős néni, és fél perc alatt szóba elegyedtek, a "milyen szörnyű ez a világ" kezdetű mondattal... A bácsi Istenről akart beszélgetni korábban a fiatalokkal akiknek lapot adott. de a nénihez intézett mondata a következő volt: "hát igen nincs már szeretet" "már régen nincs". Majdnem kiesett a könyv a kezemből. Hogy lehet nem hinni a szeretetben? Hogy lehet nem érezni? Körülleng bennünket, belélegezzük, ott van az utolsó porszemben is. Ettől és ezért élünk! az élet értelme.

did you get your own happily ever after?

semmi nem garantálhatja a boldogságot. te magad kell hogy az legyél aki elfogadja a lehetőséget. kérj. és megkapod. a te feladatod hogy megtartsd a kapott boldogságot. csakis a tied.
a kishal és a nagyhal is megtalálja a boldogságot ha egy irányba úsznak a nagy tengerben. ^^ szóval nem szükséges hogy te legyél a nagy hal. sem a cápa. :D
csak ússz jó irányba. és az akváriumnak csak akkor vannak falai ha te odaképzeled. amúgy az egész mindenség egy nagy tenger. arra úszol amerre akarsz. :)
de azért a macskákat kerüld. ők tényleg megesznek. (?) ;)

" a csoda megérkezett, légy hát türelemmel, hogy elérjen hozzád".

A kihívás nélküli élet nem élet. Az ember, születésével feladatot, küldetést választ, amelyet meg kell élnie teljes egészében, annak minden valójában; de ez csak úgy lehetséges sikeresen, ha mérlegelni tudja, hogy minden egyes rossz szükséges rossz, - egy tanulási folyamat része - amely majd elvezet a személyiség teljes, kikristályosodott voltához; és ezek által a elkövetkező boldogság megélése mindinkább tisztábban, és lelkünk minden egyes részét elérő formában valósulhat meg. Ha feladjuk, azzal önmagunkról mondunk le; a saját valónkkal szemben támasztott elvárások feladása pedig megsemmisítik az erőnkbe és képességeinkbe vetett hitet, amely egyenesen láncreakciót indíthat el.. Könnyebb az egyenes utat választani, de az ember kíváncsi természete révén úgyis a kanyargósat választja, mert az sokkal szebb lehet; ha tudjuk hogy minden egyes zsákutca - bár olykor feleslegesnek is tűnhet - egészében közelebb visz a célhoz. Ha az egyén eljut odáig, hogy saját álmait megkérdőjelezi, miben hihet akkor?
Visszatalálni önmagunkhoz talán a legnehezebb feladat, melyet egyedül kell végigjárnunk, azonban e kemény próba sikeres, ha újra hinni tudunk korábbi álmainkban, és a létünket átértékelve, az apró örömöket begyűjtve, a nagyobb rosszakat pedig elfogadva és belőlük tanulva indulunk tovább azzal a tudattal, hogy egy színesebb életút vár bennünket. Immár azzal a tudással felvértezve, mely biztonságérzetet ad: legközelebb tudni fogjuk hogyan toljuk arrébb az elénk gurított követ.

A teljesség az a csoda, amelyet csak azok kaphatnak meg, akik hisznek az egészben. Ha átléped saját korlátaidat egy olyan szigetre jutsz, ahol nincs határa a képzelőerőnek, és nincs ami megakadályozzon kiteljesedésedben.
A legfontosabb hogy tényleg az légy, aki lenni akarsz. Aki benned rejtőzik, és néha azért nem látszik mert a mai társadalom, a környezetünk rákényszerít hogy minimumra tekerd a kapcsolókat, hogy alkalmazkodj ahhoz "ami helyes". Csakhogy minden helyes, amit te annak gondolsz. Mások gondoljanak azt, amit akarnak, a legfontosabb hogy te az légy aki mindig is akartál. Anélkül, hogy érdekelne mások mit gondolnak. Elítélhetnek. Mindig lesznek olyanok akik elítélnek. De lehet hogy azért teszik mert irigyek. Ez sose bosszantson. Ő nem értik azt a világot amiben te élsz. Nem értik a teljességedet. Nem is érzik. Egyszer talán. Ha valami rádöbbenti őket arra hogy nem érdemes rohanni. Hogy minden egy karnyújtásnyira van. Csak ki kell nyújtani a karodat. És megkapod. Tudatosítanunk kellene magunkban, hogy mindent megkaphatunk. Nincs olyan hogy "ha az egyik dolog jó akkor biztos történik valami rossz." Lehet egyszerre elegendő pénzed, egészséged, családod, szabadidőd, ambíciód, sikered. Nem kell lemondanod egyikről sem. Teremtsd meg a gondolataiddal. Ezután csak azon kell dolgoznod, hogy nyílj meg a lehetőségek befogadására, és ha megkaptad amit szerettél volna, dolgozz azon hogy meg is tartsd.
Márpedig az élet a lehetőségek tárháza. Nyisd meg a legelső kaput. És kinyílik a többi is.